ROMHÁNYI JÓZSEF

SZAMÁRFÜL

 

  • A babonás fekete macska
  • A bölcs bagoly
  • A bűnbánó elefánt
  • A csodacsiga
  • A darvak vándorútja
  • A harkály szerencséje
  • A kacsa napilapja
  • A kentaur dilemmája
  • A liba hattyúdala
  • A macskafogó egér
       (műfordítás)
  • A majom búcsúbeszéde
       társaihoz, emberré válása
       alkalmából
  • A Moszkitó-opera
  • A nagyralátó görény
  • A papagáj szónoklata
  • A pesszimista keszeg
  • A pék pókja
  • A rozmár drámája
  • A rák haladása
  • A róka és a holló
       (Téma és variációk)
  • A sérthetetlen
  • A teve fohásza
  • A zsiráf gőgje
  • Apróhirdetés-rovatot
       indítottak férgek és rovarok
  • Az ördöghívő krokodil
  • Állati jogok
  • Bálnabál
  • Borz
  • Disznó-vers
  • Diz-őz suta slágere
  • Ebigramma
  • Egy boldogtalan sünnek
       panaszai a halovány Holdnál
  • Egy kos párbeszéde
       a visszhanggal
  • Egy költői vénától jól
       becsípett bolha önéletrajz-
       regényét nekem mondta tollba
  • Egy szú végrendelete
  • Gólya-vendégség
  • Gyíkrege
  • Hal-dal
  • Interjú a farkassal, aki
       állítólag megette Piroskát
  • Irkafirka egy birkáról
  • Kakukkoló
  • Kanszonett
  • Kecskére káposztát
  • Körkérdés kutyákhoz: miért
       ugatják a teliholdat?
  • Kukac-sors
  • Lepketánc
  • Marhalevél
  • Medve-tanköltemény
  • Mese a számolni tudó
       oroszlánról
  • Méhek
  • Miért vihog a hiéna?
  • Mókusmese
  • Nyúliskola
  • Okozatosan
  • Parainesis, melyet egy
       légy intéz leendő fiához
  • Románc
  • Sárkánymese
  • Sírfeliratok
  • Sületlen tréfa
  • Szamármese
  • Szarvashiba
  • Tanulj, tinó!
  • Tavaszi madárdal
  • Tigrismama altatódala
  • Tücsökdal
  • Tyúk vagy tojás?
  • Új struccpolitika
  • Varjúnóta
  • Verebesdi
  • Veszélyes mese
  • Víziló-szépség
     
  •  

     


  • Doktor Bubó
  • Mézga Aladár kalandjai
  • Mézga-család
  •  

    
    
    
    
    
    
    
    
    
                     EZ OPUSZ?
    
    
    A BÖLCS BAGOLY
    
                     A tudós bagolyne tojt egy kis utódot,
                     de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.
                     Atyja, a nagyhírú egyetemi dékán
                     sokat bosszankodott lüke ivadékán.
                     Hasztalan unszolta:
                     - Magolj,
                     fiam, bagoly!
                     Hiába korholta, intette,
                     kölkét ez csak untatta.
                     Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett.
                     Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán
                     csak ücsörgött és pislogott pislán.
                     - Huss!
                     Rivallt rá az elnök-akadémikus.
                     - Szálljon egy házra,
                     és borítsa gyászba!
                     - Jó! - mondta a buta bagoly, holott
                     azt sem tudta, miből lesz a halott.
                     Rászállott a legelső viskóra,
                     és ott csücsült bóbiskolva.
                     Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,
                     mert ez volt a temetői gyászház.
                     Így lett a nagyerdő legostobább baglya,
                     a Huhugányos Akadémia tagja.
    
    
    
    
    MEDVE-TANKÖLTEMÉNY
    
                     Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
                     - Ez mind kontár! Sarlatán!
                     Mit gügyögnek, locsognak
                     szerencsétlen bocsoknak!
                     Oly negédes némelyik,
                     hogy már szinte émelyít.
                     Te szent múzsa, irgalmazz,
                     milyen ócska rímhalmaz!
                     Minden sorvég szinte önként adódik.
                     Majd én írok egy igazit, valódit:
                     - Dörmeg-dirmeg a vén medve,
                     mert ma cudar ám a hangulata.
                     Csípi darázs, marja bolha,
                     vidor kedve mitől kerekedne?
                     Mikor ma a kasba nézett,
                     nem talált egy nyálas csemegét.
                     Szeder, málna? - Sehol semmi.
                     Mit lehetne akkor vacsorázni?
                     Hogy ne haljon szegény éhen,
                     szundikál majd egész gyertyaszentelőig.
                     Kézbe kapta e verset egy lektor,
                     aki tanult némi verstant egykor.
                     És most újra letette a vizsgát,
                     összeírta a rím-hiánylistát:
                     Kedve
                     volna
                     mézet
                     enni
                     télen.
                     A többit eldobta.
                     Bőszült is miatta.
                     Ezt viszont kiadta.
    
    
    
    
    A RÁK HALADÁSA
    
                     Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra:
                     - Ne haladjon hátra,
                     hisz nem jut előbbre soha,
                     kinek vissza van az oda.
                     Ám a ráknak, mi tagadás,
                     visszásnak tűnt ez a tanács.
                     Azt értette belőle,
                     szégyenszemre hátráljon meg előre.
                     De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,
                     más kárát tanulná meg a saját hasznán,
                     hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,
                     előregázolna hátra az iszapba.
                     Viszont azt is tudta a nyomorult pára,
                     az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,
                     és hogy ne hagyja a drága időt veszni,
                     elhatározta, már tegnap el is kezdi.
    
    
    
    
    A NAGYRALÁTÓ GÖRÉNY
    
                     Egy görény
                     felül akart emelkedni társadalmi körén.
                     E nagyralátó terv szerint
                     feleségül kérte a nemes hermelint.
                     De a felsőbb kasztba
                     tartozó prémes kikosarazta.
                     Talált persze vígaszt csakhamar a görény:
                     - Szép hölgy, de a bűze még nem elég tömény...
    
    
    
    
    EGY KÖLTŐI VÉNÁTÓL JÓL BECSÍPETT BOLHA
    ÖNÉLETRAJZ-REGÉNYÉT NEKEM MONDTA TOLLBA
    
                     Születtem Dolhán,
                     egy kutyán,
                     tizenkettőben, Gezarol után.
                     Atyám
                     paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
                     Anyám
                     egy cipész vérét kicsikarva,
                     átment a kisiparba.
                     Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
                     s a csípésem jelentősen viszketett.
                     Lakókutyám egy kis pulipintyó,
                     mint jó
                     suba betakart,
                     de többet akart
                     ifjúi vágyam már tavaszra:
                     átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
                     mely nemsoká a plébános ebe lett.
                     Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.
                     A lelkem felkészült,
                     s a tornácon, hol este a lelkész ült,
                     magam is reverendába bújtam.
                     Ám az új tan
                     s a jámborság nem kötött le sokáig.
                     Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,
                     fogtam
                     magam s kiugrottam.
                     De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.
                     Az örökös hagymaszag
                     tönkretette a gyomrom,
                     és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.
                     Nem maradtam egy estét sem,
                     megszöktem a sekrestyésben,
                     aki velem a kocsmába tántorgott.
                     Magához vett a kántor ott,
                     s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?
                     - Ez a kis út nagy dráma
                     a kántorné életében.
                     Én megertem!
                     Így kerültem iskolába,
                     amit néhány diákban
                     tisztességgel kijártam.
                     Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,
                     de mivel az osztály sűrűn vakarózott,
                     szavamra,
                     valamit mégiscsak szívhattam magamba!
                     Érettségi vizsgánkon én átmentem.
                     Az elnökre.
                     Felnyögve
                     kaparászott utánam,
                     s bár az ízét utáltam,
                     mégis, pályám érdekében
                     addig benne éldegéltem,
                     amíg a rég áhított
                     fővárosba szállított.
                     Az elnök egy kis színésznőt szeretett.
                     Így kaptam szerepet
                     az egyik színpadon.
                     De nem szerepeltem
                     soha a színlapon,
                     mert atyám tanácsa
                     mindig bennem marad:
                     „Sohase engedd kinyomni magad!”
                     Színésznőm illatos
                     szoknyáján hintázva
                     jártam a színházba.
                     Az öltöző pad alatt
                     én is mindig jól
                     kicsíptem magamat.
                     Ám az én művésznőm,
                     felelőtlen fruska,
                     ráerőszakolt egy színikritikusra.
                     Azt hittem, verembe megy most ész, értelem,
                     de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,
                     ezért ugrottam át Önhoz néhány napra
                     többi rajongómat inkább megváratva.
                     Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot.
                     S ezzel a bolha jól belémharapott.
                     Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.
                     Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
                     Veszítve karriert, nagy lakomát,
                     riadtan menekült az ablakon át.
                     Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva,
                     s lett, ami volt: kutyabolha.
    
    
    
    
    AZ ÖRDÖGHÍVŐ KROKODIL
    
                     Egy krokodil elhatározta,
                     meggyónik, mielőtt cipővé kárhozna.
                     S mert volt bűne elég, sőt némi felesleg,
                     fohászkodott nyomban a pápaszemesnek:
                     - Feloldozást adj énnekem,
                     mert vétkeztem nagypénteken,
                     felfaltam két húsos majmot, de őszintén bánom,
                     hogy csak ennyit, mert ült ott még három,
                     Felszisszent
                     a sátáni szent:
                     - Hármat elszalasztott?!
                     Csak kettőt evett meg?!
                     Nem kaphat malasztot,
                     átkozott eretnek!
    
    
    
    
    PARAINESIS, MELYET EGY LÉGY
    INTÉZ LEENDŐ FIÁHOZ
    
                     - Már egy hete
                     vagy te pete!
                     Legyen már belőled légy!
                     Legyen,
                     mint minden légyen,
                     rajtad is hat láb
                     legalább.
                     Szárnyaid is legyenek,
                     a fene egye meg!
                     - Mert ha légy vagy, légy
                     légy!
                     - mondta vagy száz légyöltő
                     előtt a költő.
                     Beszédében tartott egy kis szünetet,
                     mert a kis légy éppen akkor született.
                     Aztán befejezte atyai intelmét:
                     - Kerüld el azt mindenképp,
                     ami ragacsosan tapad.
                     Menj! A mai naptól magad
                     szerezd meg az eledeled.
                     Legyek ura legyen veled!
                     A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,
                     de oly lámpalázat
                     érzett még a legelső faláskor,
                     mit egy színész is csak nehezen palástol.
                     Bele is sült rögtön a mákoskalácsba.
                     Nem hallgatott az atyai tanácsra.
    
    
    
    
    A MAJOM BÚCSÚBESZÉDE TÁRSAIHOZ,
    EMBERRÉ VÁLÁSA ALKALMÁBÓL
    
                     Majmaim, kik eleddig testvérim valátok
                     Fán csimpaszkodtomban hű társim valátok,
                     Meghatva állok ím búcsúzni alátok,
                     Mivel kezdetét v'őn emberré válásom,
                     Sok hasraesés közt két lábra állásom.
                     Az kies barlangban lészen már szállásom.
                     De bármerre viszen rangos emberségem,
                     Testvér-emlékitek soha meg nem sértem.
                     Esküre emelem kezem...
                     Na, mit csodálkoztok ezen?
                     Persze! Ezt mellsőnek nevezik, akik
                     Még oktalan makik!
                     Kívánom, teremjen bőséget sok fátok,
                     Tömje pofátok gubó, gubacs, inda.
                     Nekem jó lesz a velős palacsinta!
                     Ugye, most csorog a nyálatok,
                     Alsóbbrendű növényevő állatok?
                     Meg ne szenvedjétek a tél kemény fagyát
                     Néhány viseltes gatyát
                     Eljuttatok majd hozzátok,
                     De nehogy a fejetekre húzzátok,
                     Idétlen barmok!
                     Különben is mit akartok,
                     Fejlődéstanilag visszamaradt emlősök?!
                     Korcsok vagytok, nem ősök!
                     Meggyalázzátok a késő utódokat!
                     Kaktusz bökje meg az ülőgumótokat!
                     Mars innen! Végeztem! Slussz!
                     Nézze meg a Pithecantropus erectus!
    
    
    
    
    MARHALEVÉL
    
                     Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
                     Minden vad bikának legvadabbikába.
                     Vonzalmát megírta egy marhalevélben,
                     Nagyjából ekképpen:
                     - Hatalmas Barom!
                     Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
                     Tudom, mily elfoglalt, milyen nagyrabecsült ön,
                     Mégis tollat ragadott csülköm,
                     Hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
                     Így adjam tudtára, Mester!
                     Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
                     Tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
                     Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
                     Gondolatom egyre ön körül őgyeleg.
                     Múúú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
                     Midőn megláttam a legelő előtt,
                     Elpirultam, elsápadtam, vágy reszketett
                     felsálamban,
                     S úgy éreztem, kéj oson
                     Keresztül a rostélyoson.
                     Múú, hogy forrt a vér szívembe',
                     Hogy tódult a bélszínembe!
                     Az a perc, mit ön velem tölthet maholnap,
                     Megrázza egész pörköltnekvalómat!
                     Ám míg önről ábrándozom kérődzve,
                     Vad féltés ül a szívemig férkőzve,
                     és átjárja ó, mind a kín
                     Velőscsontom, mócsingjaim.
                     Már bánom e merész vágyat,
                     Hisz ön büszke tenyészállat
                     Csupa gőg, mely után egész tehéncsorda bőg.
                     De ne féljen Bikaságod!
                     Ha nem szeret, félreállok.
                     Nem fog látni levert búsnak,
                     Mert beállok leveshúsnak.
                     Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
                     és megszánja az önért égő tehenet,
                     Válaszoljon hamar rája,
                     üdvözli önt a marhája.
                     Ím a levél. Ráírva a kelte.
                     Az úton a posta előtt le is pecsételte.
                     De a postáskisasszony nem vette fel...
    
    
    
    
    INTERJÚ A FARKASSAL, AKI ÁLLÍTÓLAG
    MEGETTE PIROSKÁT
    
                     Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
                     Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
                     - Igaz volna ama vád,
                     hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers
                             nagymamát?
                     - Egy nagymamát? Egy grammot se!
                     Ez az egész csak Grimm-mese!
                     - Hogy Piroskát Ön falta fel, talán csak az is hamis
                             vád?
                     Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár
                             harisnyát?
                     - Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
                     Én még az almát is hámozva eszem meg.
                     - Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek
                             mindketten,
                     mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
                     - Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak
                              a viskóba.
                     Nagyon finom uzsonna volt, szamóca
                             és piskóta,
                     s mivelhogy én evés közben állandóan
                             vicsorgok,
                     a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
                     - Én úgy tudtam, hogy önnél szabály,
                     hogy csak friss húsárut zabál.
                     - Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
                     zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
                     - És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
                     - Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!
    
    
    
    
    KÖRKÉRDÉS KUTYÁKHOZ: MIÉRT UGATJÁK
    A TELIHOLDAT?
    
                     Magyar kuvasz:
    
                     - Ugye tudja, ezt nálunk meg sem engedik?
                     Csaholhatom reggelig!
                     Magát rosszul informálták, azt hiszem,
                     Mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem!
    
                     Orosz lajka:
    
                     - Hogy ne nőjön! Nincs rá keret!
                     Vakkantgatom csak a felet, mert
                     Látom, már mértéktartó,
                     Nem nyikkanok, ha már sarló,
                     S ha még a kalapács is felkúszna, halkan
                     Csóválnám a farkam!
    
                     Németjuhász:
    
                     - Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva,
                     Mivel keleten kel es átmegy nyugatra.
                     Bőven indokolja mind a két eset,
                     Hogy átugassanak illetékesek!
    
                     Angol bulldog:
    
                     - Ugyan! Sosem ugat egy jólnevelt angol,
                     Ha éjjel barangol!
                     Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:
                     Írek!
    
                     Ír szetter:
    
                     - Őrfalkáink ma még csupán csaholnak,
                     de elkapjuk azt a holdat maholnap.
                     Ki is sütjük még este
                     Angolosan veresre...
    
                     Kinai csau-csau:
    
                     - Mi teng-leng fenn? Az ellenseg kéme!
                     Link csel csak. Egy nagy ugrás és vége!
    
                     Svájci bernáthegyi:
    
                     - Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam
                     Valami ilyesmit a magas Alpokban.
                     Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem,
                     Esetleg majd egyszer, kényelmesen, délben!
    
                     Keverék kiskutyám:
    
                     - Holdügyekhez még csak nem is konyítok,
                     De mert zavaros az égbolt,
                     Annyi fent az apró kémhold,
                     Félelmemben vonyítok!
    
    
    
    
    KUKAC-SORS
    
                     Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
                     mért él föld alatt a rút esőkukac.
                     Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
                     Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
    
                     Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat,
                     hogy terem az emberszívben undor és utálat.
                     Végül megsúgta egy csendes esti órán
                     a svábbogár, azaz, német ajkú csótány:
                     - Hörl mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás
                     Srevizave a ház mellett, bei dem szemétrakás.
                     Én látok, ha spacírozni pemászok a házba:
                     tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.
                     Hogyha téged nézlek, so én magamnak is
                             restellem.
                     Nem szégyelsz te magad, du Schwein,
                             így anyatojt mesztelen?!
                     Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
                     Muszáj neked strimfli húzni, egy ink meg
                             egy katya!
                     - Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt
                             meg nem érem!
                     - Szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.
    
    
    
    
    BORZ
    
                     A büszke borzanya összetoborzott
                     néhány csellengő borzot,
                     hogy szívének féltett kincsét,
                     hat kicsinyét megtekintsék.
                     - Nézzétek! Ez itt a mennyország! -
                     mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.
                     Ám a bámészkodók formátlannak, torznak
                     találták a sok torzonborz borzat.
                     Szólt az egyik, egy értelmesforma,
                     kinek kedélyét e látvány felborzolta:
                     - Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
                     ez az alom meleg kis családi fészek.
                     Ha kív|ülről, s nem vakít el vonzalom:
                     ..egyszerű borz-alom...
    
    
    
    
    DISZNÓ-VERS
    
                     Kesergett a koca szopósai mellett
                     Miután harmadszor egy tucatot ellett:
                     - Na, megmondom a kanásznak,
                     Nálam többé nem lesz násznagy!
                     A malackodásból elegem van,
                     énnekem többé nem kell a kan!
                     Búsat sóhajtott a kimiskárolt emse:
                             - Nekem se!
    
    
    
    
    HAL-DAL
    
                     Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,
                     hátha e kaland finom vacsorát hoz.
                     Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,
                     mely a parton ülő horgászban ért véget.
                     - Bekapom! Ez finom falat!
                     - mondta volna víz alatt
                     a ponty, hogyha
                     a pongyola
                     természet nem teszi némává a halat.
                     - Csak kapd! - biztatta volna menten
                     a közismerten
                     rosszmájú csuka.
                     - Csak a
                     végén meg ne bánd,
                     mert a horgász vele ránt!
                     - És ha kiránt?
                     Kis hal iránt
                     irgalmas a rendes pecás,
                     s még nem vagyok negyvendekás.
                     - Sületlenség! - szólt a márna.
                     - Ki lenyelné, pórul járna,
                     mert aki bekapja az ellenség horgát,
                     annak bizony elvágják a torkát.
                     - Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty-,
                     ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!
                     Be is kapta a csalétket sebtiben,
                     aztán kisült az igazság. Tepsiben.
    
    
    
    
    EGY BOLDOGTALAN SÜNNEK PANASZAI
    A HALOVÁNY HOLDNÁL
    
                     Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,
                     Céltábláját az emberek gúnyának.
                     Engem senki sem cirógat, becézget,
                     Mert a bőröm egy kicsikét recézett.
                     Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
                     Nekik kijár elismerés, hódolat.
                     Hányszor kértem a bennfentes rókától,
                     Hogy legyen az én ügyemben prókátor.
                     Könyörögtem: „Szólj a szűcsnek, bátyuska,
                     Protezsálj be prémesállat státusba!”
                     Vagy vegyen be legalábbis bélésnek...
                     De hiába! Nem enged a kérésnek.
                     Értékemért agyon sose csapnának,
                     Nem kellek én se muffnak, se sapkának...
                     Így kesergett sündörögve, bújkálva,
                     Míg egy fakír nem került az útjába.
                     Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
                     - Jössz a szögeságyamra, te kispárna!
    
    
    
    
    KANSZONETT
    
                     Óh, mint imádlak, bájpofájú süldő;
                     te konda dísze, sertésól csodája!
                     Hogy vonz e gonddal mocskolt kis tokácska
                     s e sárfüggőkkel ékesített fültő.
    
                     Még vályút álmodsz, henteregve koszban.
                     Nem sejted tán, hisz kis disznó vagy most még,
                     hogy más is van e földön, mint a moslék,
                     hogy súghatsz-búghatsz nászkanoddal hosszan.
    
                     Hússzék elé míg nem szólít a böllér,
                     míg végröfföm az égre fel nem hangzik,
                     egy hízlaldáért el nem válnék tőled.
    
                     De jaj, te engem százszor is megölnél,
                     ha ülnél orvul mesterséges lagzit,
                     igent rebegve álnok fecskendőnek.
    
    
    
    
    EGY SZÚ VÉGRENDELETE
    
                     Egy szú beszorult a hokedli lapjába
                     Ráült a szakácsnő százszor is napjába'.
                     és jött a baj csőstül. Még a tetejébe
                     Az asztalos szöget ütött a fejébe.
                     Néha percekig már percegni sem tudott
                     Végül megírta e testamentumot:
                     - A nagy hármasszekrényt, mely koromszín,
                     ében,
                     özvegyemre hagyom, járjon feketében.
                     Ha a gyászhét letelt és férjhez megy
                     ismét,
                     Ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
                     Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
                     A nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
                     Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
                     Mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyűvet.
                     Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
                     S lezabipetézett,
                     Kint éljen eztán, a szemétládában,
                     Kegyelemdeszkán.
                     Végül az anyósom. Megérdemli nagyon,
                     Rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom!
    
    
    
    
    IRKAFIRKA EGY BIRKÁRÓL
    
                     Egy kényelmes birka unta,
                     hogy nyomja az irhabunda.
                     Úgy gondolta, hogy csak nyerhet,
                     ha nem visel többé terhet.
                     Éppen arra szállt pár moly, hát
                     felkínálta loncsos bolyhát.
                     - Gyertek, ti sok mafla, mind!
                     Ez nem látott naftalint!
                     Szólt a molyné: - Gyerünk, apjuk!
                     Zabálhatunk tiszta gyapjút!
                     És mi történt a lustával?
                     Tanulság lett, galuskával...
    
    
    
    
    A PAPAGÁJ SZÓNOKLATA
    
                     Egy ritka bátor
                     kitört a rácsos kalitkából.
                     Kint magához intett
                     néhány cinkét, pintyet,
                     hogy mint szabad szellem,
                     szónoklatot tartson a rabtartók ellen.
                     És mert gyakorlott lett régen a beszédben,
                     el is kezdte szépen,
                     a Nagy Igazságot rikoltva szét:
                     - Gyurrrrika szép!
    
    
    
    
    VEREBESDI
    
                     Egy szürke kis veréb boldogságban úszott,
                     mikor meghallotta, ma jobb, mint egy túzok.
                     Az állatok, mint a veréb,
                     erre-arra felfülelnek,
                             ha az egész nem felel meg,
                             kicsipkedik az igazság nekik tetsző felét.
    
    
    
    
    A RÓKA ÉS A HOLLÓ
    (TÉMA ÉS VARIÁCIÓK)
    
                     Róka és a holló,
                     Megírta Aesopus
                     Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.
                     Mégis elismétlem e témát pár szóval,
                     Majd megtoldom néhány variációval.
    
    
                                 A TÉMA
    
                     Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
                     csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
                     Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
                     Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
                     Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
                     felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
                     És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
                     hogy madárkirály légy, régen esedékes!
                     És a neved „Holló”, oly olvadó-omló.
                     Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
                     A dícséret szép szó, ámde a bírálat
                     már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
                     Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,
                     vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
                     A sajtja lehullott, erre várt a róka,
                     ezúttal elnyerte tetszését a nóta.
    
                                 ELSŐ VARIÁCIÓ
    
                     A róka szájában egy jó darab rokfort.
                     Megette a felét, de már az is sok volt.
                     Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
                     s megakadt a szeme mesebeli társán.
                     Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett,
                     fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
                     Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
                     megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
                     És máris megszólalt, cifra ódon módon:
                     - Ó rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
                     Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
                     le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád,
                     mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
                     hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben.
                     Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
                     cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
                     De meg kell jegyeznem erről az esetről,
                     hogy a sajt a fára azért nem esett föl.
    
                                 MÁSODIK VARIÁCIÓ
    
                     Fenn csücsült a holló,
                     falt sok pusztadőrit,
                     annyi maradt mégis,
                     majd lehúzza csőrit.
                     Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,
                     de már falánk gyomra kezdett ellenállni.
                     Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
                     - Brr, még egy sajt! - morgott - Vigye el az ördög!
                     - Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva,
                     s a sajt lehullott a selymes pázsitra.
                     - Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka,
                     s amit tett, azóta nevezték el róla.
    
                                 HARMADIK VARIÁCIÓ
    
                     Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,
                     s töprengett az idők változandóságán.
                     Éppen arra kószált a bús, sovány róka.
                     Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.
                     Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:
                     - Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod ?
                     - Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot,
                     viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.
                     Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének.
                     - Sajttal! - szólt a róka. - Így kell a fenének!...
    
                                 NEGYEDIK VARIÁCIÓ
    
                     Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.
                     Csőrében trappista hivalkodott sárgán.
                     Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
                     megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
                     Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
                     hogy primadonna légy, régen esedékes!
                     És neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!
                     Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
                     De hiába várta a ravaszdi róka,
                     hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.
                     Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
                     szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
                     Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
                     Nem!... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...
    
                                 ÖTÖDIK VARIÁCIÓ
    
                     Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli.
                     Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni.
                     S bár az aesopusi helyzet elétárult,
                     csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult.
                     Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta,
                     ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna.
                     A holló csak várt, várt odafenn a hársfán,
                     szeme kérdőn függött mesebeli társán.
                     Mért hallgat a holló? Mért nem szól a róka,
                     holott más a szokás kétezer év óta?
                     A róka néma volt, a holló meg süket.
                     - Kérem elnézésüket...
    
    
    
    
    TANULJ, TINÓ!
    
                     Egy tinó tanult, hogy ökör legyen.
                     Gyötörte agyát könyörtelen.
                     Mikor tudta már nagyjából,
                     hogy díszítő jelzője a „jámbor”,
                     megalkotta az ökörlét
                     harom alaptételét.
                             Egy:
                             Ha doronggal vernek, az kegy.
                             Kettő
                             Hogy szaporodj, azért lettél meddő.
                             Három:
                             A boldogság kulcsa a járom.
                     Így lett a legnagyobb ökör a világon.
    
    
    
                     DIZŐZIKÉK
    
    
    DIZ-ŐZ SUTA SLÁGERE
    
                     Nekem már régóta tetszik egy bak,
                     bármilyen fapofa, fura alak.
                     Hiába mondják az okosabbak:
                     a szerelem vak,
                     a szerelem vak.
    
                     Tiltanak tőle, ez ingerel csak.
                     Ő lesz az apja a gidáimnak!
                     Bár most egy fűrészel él ez a bak.
                     A szerelem vak,
    
                     a szerelem vak.
    
                     Ha e sete-suta sztori
                     bosszant valakit,
                     hallgassa a kolostori
                     láma dalait.
                     Értelmet a slágerekben ugyan ki keres!
                     Ha a szerző bakot lő, épp attól sikeres.
    
    
    
    
    VARJÚNÓTA
    
                     Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.
                     Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte:
                     - Elszáll a nyár, kár!
                     Lucskos ősz vár már.
                     Ha túl nagy a sár,
                     felszállok a fár.
                     Nem okozott bajt a sor végén az űr,
                     ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr.
    
    
    
    
    KAKUKKOLÓ
    
                     Mikor férjhez ment a könnyűvérű kakukk,
                     azt akarta, legyen szép kis lakuk,
                     és tojásaikat is költsék ki maguk.
                     Ültek is rajt', míg elzsibbadt a faruk,
                     ki is kelt egy tucat - Szent Habakuk -
                     szarka.
    
    
    
    
    TIGRISMAMA ALTATÓDALA
    
                     Aludj szépen, tente-tente,
                     Kedves kölöktigrisem, te!
                     Ugrándoztál, szaladgáltál
                     Játszadoztál eleget,
                     Csörgő csontot harapdáltál,
                     Ráncigáltál beleket.
                     Csicsijja uuu!
    
                     Aludj, édes, tente-tente
                     Szep véres a naplemente
                     Dimbes-dombos liget mögött
                     üvöltget a sakálka,
                     Talált egy fél hideg dögöt
                     Meg is zibi-zabálta.
                     Csicsijja uuu!
    
                     Álmodj ölést, tente-tente
                     Az Istenke így teremte.
                     Májacskába, lépecskébe
                     Vágd a mancsod, pancsikálj,
                     Vese-vese szép vesécske,
                     Fuss el véle, s hajcsikálj!
                     Csicsijja uuuuu!
    
    
    
    
    A LIBA HATTYÚDALA
    
                     A tömzsi, totyogó tavalyi ludat
                     cserbenhagyta csúful a józan öntudat.
                     Fennhordta a csőrét, s nyújtogatva nyakát,
                     gyönyörű hattyúnak képzelte magát.
    
                     Társaitól búcsút sem vett, azt se mondta: „Gá!”
                     Kilépett a libasorból, s elment világgá.
                     A legelső pocsolyánál máris vízre szállt,
                     és hattyúi halálához egy dalt komponált.
    
                     Egy hattyúdalt, az egyetlent, végsőt,
                     a halálhívó szent, nagy éneket,
                     a fagyos lánggal kilobbanva égőt,
                     mely lebegve száll idő s tér felett.
                     A hattyúdalt, mit életen át érlelt
                     a méltóságos csönd, a némaság,
                     a hattyúdalt, a vádat s elégtételt,
                     a semmivé lett vágyak halk dalát!
    
                     Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,
                     és költött is végül szép dalt, szomorút.
                     Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.
                     Zengett bús ének: „Gá-gá-gá-gá-gá!”
    
                     Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,
                     várta, várta hajnalig, míg meg nem éhezett.
                     Gyakran sóhajt fel azóta, ha kint legelész:
                     - Gágogva élni könnyű - dalolva halni nehéz!
    
    
    
    
    A DARVAK VÁNDORÚTJA
    
                     A költözők vándor V-je
                     éket vág a téli szélbe.
                     Így halad célja felé a szárnyas csapat,
                     mert így írja elő azt a bölcs tapasztalat.
                     Ám egyszer csak megrövidül a V betű szára,
                     s néhány ifjonc összefog a rend megbontására.
                     - Más betűbe tömörülünk! A formásabb S-be! -
                     Elindultak, s nem jutottak estig egyenesbe.
                     Majd a fagyos éjszakába
                     átcsaptak a Z-be, K-ba,
                     és végül az önmagába visszatérő O-ba,
                     míg holtan hulltak a tóba.
    
    
    
    
    MESE A SZÁMOLNI TUDÓ OROSZLÁNRÓL
    
                     Szorongva ment ki reggel Leó a porondra,
                     mert várta már
                     a goromba idomár,
                     hogy tanszernek használva rút ostorát,
                     számolásra tanítsa az ostobát.
                     - Mondd meg, mennyi egy meg egy,
                     vagy ütlek, hogy meggebedj! -
                     De hiába pattogtatott peckesen,
                     nem ment annak még az első lecke sem.
                     Szégyenében később szegény vadállat
                     feladott egy nehéz példát magának.
                     Megoldotta szépen aznap este még:
                     elosztotta néggyel gonosz mesterét.
    
    
    
    
    MÓKUSMESE
    
                     Dió-tetten ért egy kis
                             mókust a gazda.
                     Ketrecre ítélte, de nem
                             bántalmazta.
                     Majd meg is kedvelte
                             szegény rabfiókát,
                     s megetette vele az összes
                             dióját.
    
                     Mikor mind felfalta a
                             mohó mihaszna,
                     gazdánk egy nagy zsákkal
                             rohant a piacra.
                     Hogy elfogyott, bőven
                             hozott neki menten,
                     de fogva tartotta, nehogy
                             megint csenjen.
                     Őszig hét zsák diót vett
                             még a foglyának.
                     Ez is állatmese. De
                             melyik az állat?
    
    
    
    
    TÜCSÖKDAL
    
                     - Ön művész?! - fitymálta a tücsköt a hangya.
                     - Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja.
                     Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynek,
                     sőt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb.
                     Mily csekély eszköztár, mily szűk formakészlet!
                     Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet.
                             Szólt a tücsök halkan:
                             gondgyomláló dalban
                             épp ez a művészet.
    
    
    
                     FELEMÁSOK
    
    
    A KENTAUR DILEMMÁJA
    
                     Elővette fiát Kentaurné asszony,
                     itt az ideje már, hogy pályát válasszon.
                     Szólt a kamasz hibrid:
                     Rég rágódom ezen.
                     Ha kissé éhezem,
                     nagy kutató lennék, Jeles Ember, Észlény,
                     ha jól bezabálok, akkor meg tenyészmén.
    
    
    
    
    SÁRKÁNYMESE
    
                     Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek.
                     Rájuk szólt az anyja, de ő nem maradtak veszteg.
                     Bár már egy sem emlékeztek, hogy min kapott össze,
                     Végül leharapta egymást, önmagát is közte.
                     Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék:
                     Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.
    
    
    
    
    GYÍKREGE
    
                     Szerette volna a
                     gyík, ha kitudódna:
                     ő a félelmetes
                     bősz sárkány utóda.
                     Hogy sor ne kerüljön
                     kétkedő vitákra,
                     dúlt-fúlt, pofikáját
                     szörnyűre kitátva.
                     Aztán bizonyságul
                     mesékből idézett,
                     hogy váltak ebéddé
                     szüzek és vitézek,
                     miként mondott misét,
                     szagosat a püspök,
                     hogy egyházmegyéje
                     ne lehessen früstök.
                     Röhögte a szájast
                     szűz lúd, vitéz kácsa:
                     - Itt az ebéd! Kapj be,
                     te mafla pojáca! -
                     Hátrált a regélő
                     kínos zavarában,
                     erre már a légy is
                     felkuncogott bátran.
                     Ám nyomban megtudta
                     szegény saját kárán:
                     Aki ennek bohóc,
                     lehet annak sárkány...
    
    
    
    
    A BABONÁS FEKETE MACSKA
    
                     A fekete macska búsan bandukolt.
                     Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt.
                     Tizenharmadikán, s persze pénteken
                     lett kunkori dísze ilyen éktelen.
                     Azért vesztett el abból egy darabkát,
                     mert az úton maga előtt szaladt át...
    
    
    
    
    A HARKÁLY SZERENCSÉJE
    
                     Harkály kopácsolta a fa vastag kérgét,
                     úgy találom-formán. Sikert nem remélt
                     még.
                     Bizony néha az is kevés,
                     Ha egy tucat lyukat bevés,
                     Mert mire az asztal terül,
                     A lakoma elmenekül.
                     De alig koppantott kettőt, avagy hármat,
                     A szerencse hozta már az aranytálat.
                     Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt,
                     S kikiátott: „Szabad!”
    
    
    
    
    A BŰNBÁNÓ ELEFÁNT
    
                     Az elefánt elmélázva
                     A tóparton kocogott
                     és nem vette észre lent
                     A fűben a kis pocokot.
                     Szerencsére agyon mégsem taposta,
                     Csak az egyik lábikóját egyengette laposra.
                     „Ej, de bánt, ej, de bánt!” -
                     Sopánkodott az elefánt.
                     „Hogy sajnállak, szegényke!
                     Büntetesül te most tízszer
                     Ráhághatsz az enyémre!”
    
    
    
    
    MIÉRT VIHOG A HIÉNA?
    
                     Vicceket mondott vihogva néha
                     Potyaleshelyén hülyén a hiéna.
                     Aztán epedve hűlt dögért,
                     Csak üldögélt,
                     Remélve, a jópofaság
                     Segít megtölteni hasát.
                     Majd rákezdte újra, hogy a nagyvadak
                     Jutalmul valamit mégiscsak hagyjanak.
                     Az epét, a belet oda is dobálták,
                     Hogy fogja be végre a mocskos pofáját.
                     Ez idő óta
                     Az idióta
                     Undok kis állat
                     Kiadja magát humoristának...
    
    
    
    
    A ZSIRÁF GŐGJE
    
                     A nagyságos zsiráf
                             fennhordta az orrát.
                     Társait lenézte, mint
                             kényúr a szolgát.
                     Külön koszton élt fent,
                             lombot csemegézett
                     Míg odalent mélán
                             legelt a személyzet.
                     A világ sok ilyen
                             csúf esetet ismer.
                     Így megy, ha magasra
                             kerül fel egy kis fej.
    
    
    
    
    A CSODACSIGA
    
                     Egy csiga azt leste a magas buckáról,
                     hogy ki jégre megy, elhasal, bukdácsol.
                     Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,
                     mert érdeklődését roppant felcsigázta.
                     Majd töprengve egy-két hetet,
                     alkotott egy elméletet:
                     - Talpon marad a síkoson,
                     ki csak araszolva oson.
                     És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,
                     jégre ment, és estig csúszott is egy métert.
                     - Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -
                     szólt ki diadallal, aztán odafagyott.
    
    
    
    
    A MACSKAFOGÓ EGÉR
    (MŰFORDÍTÁS)
    
                     Egy jókora macskát
                     Fogott az egérke,
                     Nagy munka, nem mondom,
                     Na dehát megérte.
                     „Engedj el - könyörgött
                     A macska riadtan -
                     Szegény jó szüleim
                     Aggódnak miattam!”
                     és bár a cirmosnak
                     A könnye is megeredt,
    
                     Nem tudta meghatni
                     A kevély egeret.
                     „Bekaplak!” - ugrott rá
                     Az egér ordítva,
                     ...eredetiből fordítva.
    
    
    
    
    LEPKETÁNC
    
                     Mikor a hernyóból
                             lepke lett,
                     kérkedve repkedett,
                     hogy fényben keringve
                             mind tovább
                     csillogtassa himporát.
                     A derék kutyának
                     képére mégis kiült az
                             utálat.
                     - Villogj csak fent, te
                             szép féreg;
                     nem lesz nagyobb az
                             értéked!
                     Hernyó maradsz, bár
                             fent keringsz.
                     Nem a szárny szab itt
                             mértéket,
                     hanem a gerinc.
    
    
    
    
    ÚJ STRUCCPOLITIKA
    
                     Egy strucc úgy vélte, hogy különb társainál,
                     Eltökélte tehát, hogy karriert csinál.
                     Hogy ezt gyorsan vigye véghez,
                     Úgy döntött, hogy ellenzék lesz,
                     És mint egyszemélyes tábor
                     Elszakad a gyáva struccpolitikától.
                             Szembe is fordult a többivel dohogva,
                             És onnét fúrta be fejét a homokba.
    
    
    
    
    A SÉRTHETETLEN
    
                     Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat
                     a finnyás antilop a rinocérosznak:
                     - Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyú kába!
                     Tévedésből került Noé bárkájába!
                     Formátlan, ormótlan,
                     iromba, goromba!
                     Önmagánál rútabb, olyannyira ronda!
                     Ó, bár rúghatnám jól faron,
                     maga faragatlan barom!
                     Böffent, mocskol, piszkít bárhol,
                     s nem sül le a bőr kérges pofájáról!
                     Pislogott a rinocérosz:
                     - Bár tudnám, hogy mire céloz!...
    
    
    
    
    A ROZMÁR DRÁMÁJA
    
                     Pszichodrámát írt a rozmár.
                     Közege a sarki szőrmés osztály,
                     témája a tömör
                     fehérség-csömör.
                     Hőse egy zord jegesmedve,
                     ki bundáját befestette,
                     hogy ezzel elérje,
                     csak a bőre alatt maradjon fehérje.
                     Hogy legyen a műnek valóságtalaja,
                     színhely: a Szahara.
                     Ne nevess korán!
                     Holnap szerepelhet egy színház műsorán.
    
    
    
    
    EGY KOS PÁRBESZÉDE
    A VISSZHANGGAL
    
                     Egy kos szerette, ha szembe magasztalják
                     Ezért a visszhanggal nyalatta a talpát.
                     - Ki az, aki mindig okos?
                     - KOS!
                     - De sohasem tudálékos?
                     - KOS!
                     - Öltözéke választékos?
                     - KOS!
                     - A gyapja százszázalékos?
                     - KOS!
                     - Kurtán felelsz. Ez szándékos?
                     - KUSS!
    
    
    
    
    SZARVASHIBA
    
                     Egy karvastag
                     agancsú szarvasnak
                     megtetszett egy feltűnő
                     szépségű ünő.
                     De mert széplélek volt, önemésztő alkat,
                     úgy gondolta, egyelőre hallgat,
                     s majd egyszer szép hosszan
                     elbőgi szerelmét egy hősi eposzban.
                     Így nem a nyers erő, hanem a költészet
                     lesz az, amiért az ünő rá fölnézhet.
                     Itt követte el a hibát.
                     Írt szonettet, elégiát,
                     s a lánykérést elodázta.
                     Kínban égve, könnyben ázva
                     nagy költővé érett.
                     De csak fejdíszéért kapott aranyérmet.
    
    
    
    
    A KACSA NAPILAPJA
    
                     Egy kacsa, kit nem gátolt erkölcsi korlát,
                     vérbe mártva tollát,
                     epével dagasztott, könnyekkel erjesztett
                     rémhírektől nyüzsgő napilapot szerkesztett.
                     Mint képzelt csatákba kiküldött riporter,
                     fajokat tiport el.
                     éhínség; mészárlás
                     s még száz más
                     kiagyalt borzalom
                     tobzódva tombolt mind a tizenkét oldalon.
                     Tűzvész vagy szerényebb
                     méretű merénylet,
                     naponként hatvan,
                     már nem kapott helyet, csak a viccrovatban.
                     Ezer vészt eszelt ki, a hasára ütve.
                     Így lett napilapja a valóság tükre.
    
    
    
    
    VÍZILÓ-SZÉPSÉG
    
                     A fertelmes kajla, kancsal vízikancát
                     Ostromló csődörök szinte megrohanták.
                     - Hogy van ez? - kérdezte a bölcs alligátor,
                     - hisz e némber tárlat a szépséghibákból!
                     Az ízlésetekkel bizonyára baj van,
                     Mert torz példány az amúgy is rút fajban!
                     Szólt egy vén vízimén:
                     - Tudd meg, barátocskám,
                     Hol rútság a szabály, legszebb ott az ocsmány!
    
    
    
    
    SÍRFELIRATOK
    
                     ZEBRA:
    
                     Egy tévedés áldozata vagyok.
                     Az elefánt átkelt rajtam gyalog.
    
                     SEREGÉLY:
    
                     Elhunytam, mert az idén
                     sörét nőtt a venyigén.
                     Szüretkor a puskák
                     rám szórták a mustját.
    
                     HANGYA:
    
                     Kinek járandója csak egy apró morzsa,
                     ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.
    
                     NERC:
    
                     Hogy lenyúztak, ó, én árva,
                     elvittek az operába!
                     Lógott ott még hód, nyest, menyét.
                     Ó, hogy utálom a zenét!
    
                     GÖDÉNY:
    
                     Ha volna sírkövem, megtudnád belőle,
                     Azért nincs, mert azt is elittam előre.
    
                     EGY SÁSKA A HADBÓL:
    
                     Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
                     ... Várnom kell az esti névsorolvasásra.
    
                     VAKONDOK:
    
                     Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák.
                     Most felülről szagolom az ibolyát.
    
                     CERKÓF:
    
                     Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.
                     Tévedtem.
    
                     HÜLYE TYÚK:
    
                     Csábos voltam csitri jérce koromtól.
                     Az érckakas rám ugrott a toronyból.
    
                     GALAMB:
    
                     Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz:
                     Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.
    
                     LAJHÁR:
    
                     Lustább voltam én, mint mások.
                     Pihengettem. De ez már sok!
    
    
    
                     EBIGRAMMÁK
    
    
    EBIGRAMMA
    
                     Ebihalból nem lesz más, csak béka,
                     még ha
                     bálnává válni volna is szándéka.
    
    
    
    
    TAVASZI MADÁRDAL
    
                     Tavaszt zengnek a madárkák.
                     Soha kedvesebb dalárdát!
                     Ám az egyik némán kushad.
                     Csak nem készül kritikusnak...?
    
    
    
    
    BÁLNABÁL
    
                     Az óriási bálna
                     Maskarában ment el az álarcos bálba.
                     Ám nem kapott táncost az oktondi állat,
                     hiába öltözött szardíniának.
    
    
    
    
    A PESSZIMISTA KESZEG
    
                     A lüke sügér rég egy kérdést feszeget:
                     miért pesszimisták az apró keszegek?
                     Végre választ adott rá a megkérdezett:
                     - Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg,
                     borúlátó leszek.
    
    
    
    
    TYÚK VAGY TOJÁS?
    
                     Rég gyötrődve kutatjuk,
                     hogy a tojás volt-e előbb, vagy a tyúk.
                     A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
                     csak az, mi lesz előbb: pörkölt, vagy rántotta?
    
    
    
    
    VESZÉLYES MESE
    
                     Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat
                     míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat,
                     a némán lapulva leskellő kobra
                     ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.
                     Így hát vedd alapul:
                     A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.
    
    
    
    
    ÁLLATI JOGOK
    
                     Törvényről és jogról vijjogott a héja,
                     és ettől égnek állt a jérce taréja.
                     Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok.
                     Ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.
    
    
    
    
    MÉHEK
    
                     Szorgalmukról döngicsélnek.
                     Mézesmázos öndicséret.
    
    
    
    
    GÓLYA-VENDÉGSÉG
    
                     A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
                     Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
                     Sőt továbbment: még a kicsik is jöhetnek!
                     De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek.
    
    
    
    
    OKOZATOSAN
    
                     Elfutott a verés elől
    
                                a gazda kutyája.
                     Előle a rémült macska
                                felkúszott a fára.
                     Ettől persze felrebbent a
                                faágról a veréb,
                        s az egésznek a muslica
                                itta meg a levét.
    
    
    
    
    ROMÁNC
    
                     Zománclavórt sodort partra az áradat
                     Bús románcot látott, ki később ráakadt.
                     Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,
                     és ragyogott szegény,
                                       Azt hitte, megnősült.
    
    
    
    
    SÜLETLEN TRÉFA
    
                     Az orrszarvú vastag
                           pótszarvat növesztett,
                     s úgy vélte, tőle már
                           a bölény is reszket.
                     Megduplázta erre szarvait
                           a bölény,
                     hogy ne nyomassza az
                           az ellenséges fölény.
                     Most várná a poént,
                           ki éberen fülel.
                     Reméljük, nem sül el...
    
    
    
    
    APRÓHIRDETÉS-ROVATOT INDÍTOTTAK FÉRGEK ÉS ROVAROK
    
    HÁZASSÁG
    
                     Undoknak mondott
                     szárnyvasúti poloska
                     férjhezmenne
                     dízelmotorosra.
    
                     *    *     *
    
                     Feleséget keres komoly
                     szándékú moly.
                     Szekrény van.
    
                     *    *     *
    
                     Kis testi fogyatékos,
                     önhibáján kívül-
                     középen elvált giliszta,
                     hozzáillő házasfelet
                     keres.
    
                     *    *     *
    
                     Fábaszorult féreg
                     társaság hiányában
                     ezúton keres férjet.
                     Harkályok kíméljenek!
    
                     *    *     *
    
                     Éjjeli pillangó
                     megismerkedne.
                     ..Mindegy!....
    
    ÁLLÁS
    
                     Péknél szabadult
                     csótány
                     elhelyezkedne
                     babapiskótán
    
                     *    *     *
    
                     Felvesz kifutónak
                     bábokat és gubókat
                     Álca-szövetkezet.
    
                     *    *     *
    
                     Iszappakolást vállalok.
                     Balatonalga.
    
                     *    *     *
    
                     Kaszkadőrnek menne
                     bátor mozibolha.
                     Lyukas alsókba is
                     beugorna.
    
    LAKÁS
    
                     Korai cseresznyémet
                     elcserélném ropogósra.
                     Pondró. Utolsó posta.
                     Esetleg ráfizetek...
    
                     *    *     *
    
                     Vakolatban falbérleti
                     lakrést keres kisigényű
                     nyű.
    
    INGATLAN
    
                     Eladó kápé-
                     szép fás karalábé.
                     Férgespuszta.
    
    BÚTOR
    
                     Kombinált háló-ebédlő
                     Póknál.
                     Életfogytig jótáll.
    
    JÁRMŰ
    
                     Új traktort cserélne
                     ökrös szekérre
                     bögöly.
    
                     *    *     *
    
                     Kullancs terepjárót
                     venne,
                     bőrülésbe is
                     belemenne.
    
    KULTÚRA
    
                     Iskolába járna
                     hátrányos helyzetű
                     fejtetű.
    
                     *    *     *
    
                     Angolórákat ad
                     Rockfortban végzett
                     sajtkukac.
                     Jelentkezhet egyén
                     vagy kupac.
    
                     *    *     *
    
                     Tánccsoportnak is
                     alkalmas százlábú
                     irtó siker ellenére fellép
    
    VEGYES
    
                     Férjhez menne
                     kimondottan csapnivaló
                     szúnyog.
                     Csípőben telt... volt.
                     Gyászolják lárvái.
    
    
    
                     HAT BETŰ ETŰD
                     SZÍNIISKOLÁSOKNAK
    
    
    KECSKÉRE KÁPOSZTÁT
    
                     Egy kecskére bíztak egy szép fej
                     káposztát.
                     Nem nyúlt hozzá, nehogy gazdái átkozzák.
                     Hogy küzdött magával es mit tett legvégül?
                     Elmondom kecskéül!
                     - Mekk! Egyelek meg, de remek kerek! Nem!
                     Hess, becstelen kecskeszellemek!
                     Egyenes jellemek benneteket elkergetnek! Mekk!
                     De szerfelett kellenek keblemnek e levelek.
                     Egyet lenyelek! Nem! Rendesen legelek! Mekk!
                     De eme repedezett fedeles levelek,
                     Melyeket emberek nem esznek meg,
                     Nekem teljesen megfelelnek, ezeket nyelem le.
                     Belembe lemehetnek. Mekk!
                     Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
                     Lettek fedelek. Ezek e melegben egyre
                     epedeznek, meg-megrepedeznek. Nem tehetek
                     egyebet, egy rend levelet lenyelek. Mekk!
                     De erre eme bentebb szekesztett levelek
                     Egyre feljebb keverednek, rendre fedelek
                     Lesznek, melyeket szemetesvederbe tesznek.
                     Erre teremtettek benneteket?! Mekk!
                     Elengedhetetlen, meg kell ennem e fejben lelt
                     Leveleket. Le veletek! Nyekk! Te fej!
                     Ne feledd: meg nem ettelek, de megmentettelek!
                     Mekk!
    
    
    
    
    NYÚLISKOLA
    
                     Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
                     iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
                     A tanító ott középen az a nyúl,
                     kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
                     Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
                     Hallgatják is tátott szájjal.
                     - Az egymást tapasztó
                     táposztó
                     levelek képezte káposzta
                     letépett
                     levelein belül tapasztalt betétet,
                     Mely a kopasztott káposzta törzse,
                     úgy hívják, hogy torzsa.
                     Ha most a torzsára
                     sorjába'
                     visszatapasztjuk
                     a letépett táposztó káposztaleveleket,
                     a tapasztalt rendben,
                     akkor szakasztott, helyesen
                     fejesen
                     akkor szerkesztett káposztát képeztünk.
                     Ez a lecke! Megértettük? -
                     kérdezte a nyúltanár.
                     Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
                     - Akkor rögtön feleltetek! -
                     Lapult a sok tapsifül,
                     füllentettek; dehogy értik és ez most mindjárt kisül!
                     - Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra,
                     s vázold hát,
                     mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
                     - Jóllakok! - felelte elképesztő képzetten
                     a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
                     de a tanár megbuktatta.
    
    
    
    
    SZAMÁRMESE
    
                     Csömörön élt az öreg Göre Döme, annak volt
                     egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre.
                     De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt
                     Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri
                     csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc,
                     kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő
                     dőre öreg.
                     Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit
                     és csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-
                     lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős
                     pörgeszőrű Göndör csődöre.
                     Szomszédságban élt a fösvény Szemere,
                     annak volt egy nőstény szamara.
                     A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzett
                     hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara
                     számára, ezért sok szemérmes szamárkönny
                     szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorú
                     szamara szemére.
                     Ámde mit csinált egy szép napon az örökkön
                     ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri
                     csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál
                     szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet
                     szemerkélő szomorú szamara? Na mit csinált?
                     öszvért!
    
    
    
    
    A MOSZKITÓ-OPERA
    
                     Ott, ahol a kásás
                     Nád, sás
                     Lepte lápra lépve
                     Süpped alább a láb
                     Köröskörül
                     Bús köd ül,
                     S éjszakára  nyirkos pára
                     Száll a sárra
                     Sárga gázba
                     Hüledezbe ül a hüllő
                     Borzong a borz és vipera,
                     Ott hallható a Moszkitó-opera.
                     - Züm - zendít rá kóros
                     Dalára a kórus.
                     Aztán tovább érleli
                     A vérbeli sikert
                     Egy tenor.
                     Hangja a kórussal egybeforr.
                     Először egy dúr-áriát,
                     Majd egy finom moll-áriát,
                     és végül egy maláriát
                     Ad elő.
                     Mily szenvedély, vad erő!
                     Hogy lázba hoz ez a mester,
                     Kísért, bárhogy hessegesd el.
                     Utána a tenyér csattan
                     és az izzó hangulatban
                     A vak, fülledt éjszakákon
                     Felcsendül a Kinin-kánon.
    
    
    
    
    A PÉK PÓKJA
    
                     Az apróka pók-apóka,
                     És a porhanyó potrohú pókanyó
                     A pékségben a szennyezett
                     Mennyezetre
                     Nyálból való
                     Málló hálót font.
                     Pont.
                     A kópé póknép pótlék-hálókat eresztve
                     Keresztbe
                     A pékasztal fölött
                     Hálóból ebédlőt kötött.
                     Félt a péppel pepecselő pék,
                     Hogy odapök a pók,
                     Illetve a liszttel
                     Hintett púpos pépre tisztel.
                     Ezért leseperte az apróka
                     Pókpárt a padlóra.
                     Csattant a fapapucs -
                     Fuccs!
                     Így járt pórul a két pupák
                     Pék
                     Pók.
                     Pukk.
    
    
    
    
    A TEVE FOHÁSZA
    
                     Monoton
                     üget a süppedő homokon
                     a sivatag lova,
                     a tétova teve tova.
                     Hátán rezegve mozog a
                     Rozoga
                     Kúp
                     Alakú púp.
                     A helyzete nem szerencsés.
                     Apró, szemcsés homokkal telve
                     A füle, a nyelve.
                     Sóvár szeme kutat kutat.
                     Még 5-6 nap kullog, baktat.
                     Az itató tava távol
                     S oly rettentő messze még az oázis.
                     Erre utal az alábbi fohász is:
                     - Tevék ura! Te tevél tevévé engem eleve,
                     Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
                     Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
                     De tévednél, vélvén, vén híved neved feledve
                     Elvetemedve vádol.
                     Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
                     Mivel levet - vert vederbe feltekerve nem vedelve
                     Lett betelve a te tevéd szenvedelme.
                     Te nevedben legyen eme neveletlen tevetetem
                     eltemetve!
                     S evezzevel ava teve
                     Levelkévét kivilevehevelteve!
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    Doktor Bubó
    
                     Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor,
                     Diktál a beteg, írja a doktor.
                     Beszél majd az utókor, kiről?
                     Hohohohó Doktor Bubóról!
    
                     Füllentett a hüllő, az a vén bolondos,
                     Csak úgy rektor úr ő, ahogyan én orvos.
                     Beszél majd az utókor, kiről?
                     Hohohohó Doktor Bubóról!
    
                     Köhög a harcsa, reumás a mókus,
                     Nem segíthet rajta, csak a pszichológus.
                     Beszél majd az utókor, kiről?
                     Hohohohó Doktor Bubóról!
    
    
    
    
    Mézga Aladár kalandjai
    
                     Itt a víg család, a dala száll,
                     Okosabb egy se lett, talán csak Aladár,
                     Tipikus fizikus ő, morcos csodagyerek,
                     Kerítsd elő, éjjel hova mehet
    
                     Éjjel nincs veszély, csitul a zűr,
                     Kalandra vár a nagyvilág, szabad az űr,
                     Az űri zűrökben ő ludas, övé a főszerep,
                     A bátor űrutas kalandok hőse lesz,
                     Repül, mint kozmikus kacsamadár,
                     Aki nem hiszi, az jobb, ha utánajár!
    
    
    
    
    Mézga-család
    
                     Néha légy bolond egy kicsikét
                     Elrepül úgy a szürke gond, derül az ég,
                     Van abban valami báj, hogyha kacag a máj,
                     Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár.
    
                     Légy vidám, vagány, akár egy srác,
                     Fújd meg a tülköt, trombitát, valamit játssz,
                     Ha baj van, mégse legyen soha kedélyed lőporos,
                     Ne is figyelj oda, mit mond egy főokos,
                     Szerintem az bolond, ki téged mindezért
                     Paprikajancsinak mond!
    
                     Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot,
                     De nyakamon a csacsika család.
                     Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás,
                     és nem forgatja mesekacsaláb.
    
                     Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat,
                     Olyan, mint a vadnyugat, zenebona, ricsaj,
                     Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet,
                     Egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán a baj.
    
                     Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya,
                     Bemutatom Lüke Aladárt
                     Folyton marja, böki,
                     mint Cicust a Blöki,
                     Itt nincs elásva még a csatabárd.